Az elmúlt évtizedekben megfigyelt éghajlati változások nagyrészt a Föld légkörének természetes összetételében bekövetkezett egyensúlyhiány következményei. Az üvegházhatású gázok, amelyek napjainkban oly sok problémához járulnak hozzá, már nagyon régóta jelen vannak a levegőben. Természetes folyamatok során keletkeznek - különösen a metán (CH4) és a szén-dioxid (CO2) -, és szükségesek a földi élet fenntartásához (pl. a CO2 részt vesz a fotoszintézisben, tehát szükséges a növények működéséhez). Mind a CH4, mind a CO2 befolyásolja a Föld átlagos léghőmérsékletét.
Az üvegházhatású gázok a Nap által a Föld közelében szolgáltatott energia egy részét megkötik. Koncentrációjuk csökkenése a Földről a világűrbe történő hőleadás növekedését okozná, ami a levegő hőmérsékletének csökkenését eredményezné. Koncentrációjuk növekedése ellenkező hatást vált ki: a hőt visszatartják a légkörben, így a levegő hőmérséklete emelkedik. A természetes egyensúly felborulásáért elsősorban az emberi tevékenység következtében a légkörbe kibocsátott CO2 felelős. E jelenség nagyságrendjének az elmúlt két évszázadban bekövetkezett erőteljes növekedése elsősorban a nem megújuló tüzelőanyagok elégetéséből származó energiát használó iparágak fejlődésének és a tömeges erdőirtásnak köszönhető.
Az emelkedő CO2-koncentráció legsúlyosabb, legélesebb hatásai közé tartozik a levegő átlaghőmérsékletének növekedése, a tengerek és óceánok hőmérsékletének emelkedése, a gleccserek olvadása és az átlagos tengerszint emelkedése.
Az ENSZ szakértői figyelmeztetnek: "Az üvegházhatású gázok koncentrációja az elmúlt 2 millió év legmagasabb szintjén van, és a kibocsátás tovább növekszik.
Ennek eredményeként a Föld jelenleg mintegy 1,1 Celsius-fokkal melegebb, mint az 1800-as évek végén volt. Az elmúlt évtized (2011-2020) volt a legmelegebb a feljegyzések szerint.
Sokan úgy gondolják, hogy az éghajlatváltozás elsősorban a melegebb hőmérsékletet jelenti. A magasabb hőmérséklet azonban csak a történet kezdete. Mivel a Föld olyan rendszerből áll, amelyben minden mindennel összefügg, az egyik területen bekövetkező változások hatással lehetnek az összes többi terület változására.
Az éghajlatváltozás következményei ma már többek között az intenzív aszályok, a vízhiány, a súlyos tüzek, az emelkedő tengerszint, az áradások, az olvadó sarki jég, a katasztrofális viharok és a csökkenő biológiai sokféleség.
(...) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egy sor jelentésében tudósok és kormányzati bírálók ezrei egyetértettek abban, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 1,5 Celsius-fokos korlátozásával elkerülhetjük a legsúlyosabb éghajlati hatásokat és fenntarthatjuk az élhető éghajlatot.
A jelenlegi nemzeti éghajlatvédelmi tervek alapján azonban a globális felmelegedés az előrejelzések szerint az évszázad végére mintegy 3,2 Celsius-fokot fog elérni".
A jégtakaró, a jéghegyek és a gleccserek olvadása nagy mennyiségű vízzel táplálja a tengereket és az óceánokat, ami az átlagos tengerszint emelkedését okozza.
Az emelkedő hőmérsékletnek további másodlagos hatásai vannak, többek között a veszélyes időjárási események, például tornádók és heves viharok gyakoribbá válása. Fokozódik az elsivatagosodás és a talajromlás, és ennek következtében nő az éhínség veszélye.
Az IPCC éghajlatváltozásról és a földterületekről szóló különjelentésének szerzői szerint: "A talajromlás hátrányosan érinti az emberek megélhetését, és a Föld jégmentes területének egynegyedén tapasztalható. Az érintett 1,3-3,2 milliárd ember többsége szegénységben él a fejlődő országokban".
